„Milyen jelentőséggel bír a Boldog Ceferino Képzési Intézet megalapítása?
Cigány testvéreink segítése három nagy oszlopra épül: az oktatás, a munkahelyteremtés és az emberi szív. Az oktatás és a munkahelyteremtés szorosan összefüggenek egymással. Fontos, hogy az állam figyelmet szenteljen annak, hogyan lehet nagyszámú, kis végzettségű embernek értékteremtő, hasznos munkát biztosítani. A katolikus egyház leginkább az emberi szív kérdésében illetékes. Nagyon fontos, hogy átadjuk az evangéliumot a cigány testvéreknek. Tudjuk, hogy ha egy ember beengedi Krisztust a szívébe, akkor sok minden megváltozik az életében. A Szentszék dokumentumai hangsúlyozzák továbbá annak fontosságát, hogy ne csak kívülről jöjjön az örömhír, hanem a cigányság köréből is kerüljön ki minél több munkatárs, legyenek ők is az evangélium hirdetői. Létre kell hozni a hit iskoláit, hogy a cigányság tagjai saját közösségeik vezetőivé váljanak, legyenek közöttük olyan emberek, akiket a megyéspüspök megbízhat ezzel a feladattal.
A Boldog Ceferino Képzési Intézet egy országos egyházi jogi személy, amelynek fő célja, hogy segítse a cigánypasztorációt. Az első nagy projekt a cigánypasztorációs munkatársak, közösségvezetők képzése. Szeretnénk, ha minden olyan helyen, ahol jelentős katolikus cigány közösség él, lennének családi közösségek, imaórák, bibliaórák. Fontos, hogy legyenek olyan emberek mellettük, akik segítik elmélyíteni a hitéletüket. A cigányságnál a templomig vezető út néha nagyon hosszú. Távol vannak az egyháztól, nem ismerik a plébániai életet, félnek attól, hogyan fogadják őket a templomi közösségben. Családi körben, közösségi házakban, szabadabb stílusban, gitáros énekekkel jobban megnyílnak, könnyebben elindul a kapcsolat, és egy-két év múlva ezek a csoportok már be tudnak kapcsolódni a templomi közösség életébe. (...)
Mennyi időt vesz majd igénybe a képzés? Milyen ismereteket oktatnak? (...)
Szeretnénk tanítani a cigány kultúrát is. Az egyház minden kultúrát értéknek tart. Katolikus hitünk nem egy uniformis, a különböző népek sokféle módon élhetik meg. Az Úristen gazdagságát mutatja, hogy az ember különféle kultúrákban bontakoztatja ki emberségét – olyan ez, mint a réten a sokféle virág. Az evangélium átjárja, megtisztítja és megerősíti ezeket a kultúrákat. A cigány kultúrát szeretnénk megerősíteni, hiszen kevés hagyomány, népmese, tánc, ének maradt meg, a nyelv is alig él már. Sokszor tapasztalom a cigányoknak tartott szentmisén, hogy ha felolvasunk valamit cigányul is, az nagyon sokat jelent nekik, még ha sokan nem is értik. Megérzik, hogy az egyház a kultúrájukkal, az identitásukkal együtt fogadja el őket. A cigány fiatalok nagyon hálásak, amikor mesélek nekik a történelmükről, ez identitástudatot ad nekik. A kultúrájukat is szeretnénk megismertetni velük, mert ezzel erős gyökérzetet adunk nekik, amire büszkék lehetnek, amibe kapaszkodhatnak. A rendszerváltás után sok cigány ember küzdött pszichiátriai problémákkal. A munkahelyek elvesztése mellett ennek az egyik oka az volt, hogy a fiatalok el akartak szakadni cigányságuktól. Egy ember akkor tud életerősen élni, ha büszke a gyökereire.
Sok cigány ember azzal küzd, hogy önmagát értéktelennek, másodrangúnak érzi, átoknak érzik cigányságukat. Nem könnyű megélni, hogy a bőrszínük miatt lenézik, megbélyegzik őket. A keresztény örömhír nagyon sokat adhat. Hatalmas ajándék, ha valaki megérti, hogy Krisztus érte is meghalt, ő is értékes az Isten számára. (...)
Mit tehetnek a papok, hitoktatók helyi szinten azért, hogy a cigányságot bevonják az egyházi közösségbe?
Bátorítom és kérem a paptestvéreket és a hitoktatókat, hogy próbáljunk a cigányság felé lépni, akár olyan egyszerű módon is, hogy a családokat meglátogatjuk, a hittanos gyerekeket megpróbáljuk eljuttatni a templomig, bevonjuk őket a ministrálásba, a felolvasásba. Sokszor megtapasztaltam, hogy ha egy pap vagy hitoktató szeretetet, nyitottságot mutat egy cigány család felé, akkor sokszorosan kapja vissza. Sokszor átéltem, hogy ezzel együtt a hitet is nagyon nyitottan fogadják. Az első lépést azonban nekünk kell megtennünk, mi könnyebben át tudjuk hidalni a szakadékot, mint a cigány testvérek.
Kérem, bátorítom az atyákat, hogy lépjünk! A mi felelősségünk is, hogy cigány testvéreink egy befogadó közösséget találjanak és megtalálják az őket befogadó Krisztust. Az evangéliumot az Úristen mindenkinek akarta adni, de különösen a szegényeknek. A papnak, a hitoktatónak különösen oda kell figyelnie a szegényekre.”
